Gyakori kérdések

Mi a Scheuermann - kór?

 

A hanyag tartást el kell különíteni egy megjelenésében hasonló, de röntgenfelvételeken is jól látható csigolya szerkezeti elváltozással járó kórképtől, az úgynevezett Scheuermann-féle betegségtől. A kórkép lényege a csigolyatest zárólemezének csontosodási zavara. A csigolyatest elülső része laposabbá válik ( ún. ékcsigolya), a zárólemez ( feltörezedés) és a porckorong elváltozásai következtében kis csomócskák (Schmorl csomók) láthatóak a röntgenképen.

A deformitás elsősorban a háti szakaszra lokalizálódik, de előfordul a háti és ágyéki szakasz átmenetében is, valamint a felső ágyéki csigolyák magasságában.

A betegség általában 10-16 éves kor között fordul elő, ritkán 10 éves kor alatt is észleljük. Fiúknál-lányoknál kb. azonos számban fordul elő, magas növésű fiatalokon a gyakoribb. A betegség kóroktanában több teóriát ismerünk, mint pl. az érelmeszesedés, az A-vitamin hiány, és az izom-diszballanszt is.

Minél fiatalabb korban jelentkeznek a tünetek, annál kedvezőtlenebb a prognózis. Különösen a serdülőkor a veszélyeztetett, hisz ilyenkor a gyors ütemű hossznövekedés, az endokrin áthangolás és a megnövekedett igénybevétel miatt a panaszok folyton súlyosbodnak és az elváltozás progrediál. A betegség lefolyásában 3 stádiumot különböztetünk meg:

I. stádium: 8 éves kor körül kezdődik, hanyag tartással, a háti görbület fokozódásával, esetleg panaszok nélkül. Ép viszonyok között a gyermek a háti gerincét homorítani tudja, M. Scheuermannál a görbület alig, vagy nem csökken.

II.stádium: 12-18 év között rendszerint több csigolya vesz részt a folyamatban, gyakran alakul ki háti kyphosis. A beteget általában II. stádiumban a görbületnek megfelelően nyomási és ütögetési érzékenység viszi orvoshoz, fokozott fáradékonyság áll fenn, mely főként huzamos ülés, de hosszabb állás, járás után is fokozódik. A II. szakasz a növekedés utolsó éveire esik, amikor a szervezet a fokozott igénybevételnek van kitéve. Ha ezt az időszakot a beteg különösebb panasz nélkül átvészeli, a prognózis kedvezőnek tekinthető.

III. vagy késői stádium végigkíséri a beteget az egész élete folyamán. A fájdalom a folyamatban résztvevő csigolyákra lokalizálódik, és nyomásra, ütögetésre fokozódik. Különös gondot kell fordítani az alsó háti és ágyéki lokalizációjú folyamatra, amelyek a 3. évtizedben súlyos lumbágóhoz vezethetnek.

A betegség jóindulatú, az életet nem veszélyezteti, de következményei az egyén teljesítőképességét lényegesen csökkentik.

  • Az I. szakaszban a kimozgatás mellett rendszeres gyógytorna javasolt, háti-és hasizomgyakorlatokat végezzen a gyermek.
  • A II. szakaszban a fájdalom megszüntetésére, az izomzat fellazítására, izületi blokkok feloldására (a csigolyatestek tehermentesítésére) kell törekedni.
  • Ismételt családi előfordulás, kifejezett deformitás esetén, valamint nagyfokú romlás esetén fűzőt viseltetnünk. Olyan fűző szükséges, amely a gerincet nyújtva tartja, de a légzést nem akadályozza. A fűzőviselés az izmok működőképességét csökkenti, ezért fontos a hát izomerősítő gyakorlatok rendszeres végzése. Többen hónapokon keresztül napi 20-30000 E A-vitamin adagolását javasolják.
  •  


<< Mit nevezünk tartáshibának?
Mit tudunk a Bechterew-kórról? >>