Ultrahang

Az ultrahangot az 50-es évek óta használják az orvosi gyakorlatban mind diagnosztikai, mind kezelési célokra bizonyos betegségek esetén, mint az ízületi gyulladás (arthritis), gerincbetegségek, törések, rándulások, ficamok, hegek.

Hatásai:

  • Az ultrahang hőhatása
    A hőhatást az ultrahangnak kitett szövet hőmérsékletének lokális emelkedése mutatja.
  • Az ultrahang mechanikai hatása
    Az ultrahangnak kitett tömegrészek eredeti helyzetük körül rezegnek és közben jelentős mértékben gyorsulnak. A sejtek térfogata a változó nyomás következtében gyakran változik - csökken, illetve növekszik -, elérheti az eredeti térfogat 0,02 %-át is. Sejtszinten tehát a mechanikai hatás a nagyfrekvenciájú vibrációs masszázshoz hasonlítható (mikromasszázs).
  • Az ultrahang fiziológiai-kémiai hatása
    Ez a hatás a hő és mechanikai hatások következménye.
    A legfontosabbak:
    • az erek kitágulása;
    • a sejtmembrán áteresztő képességének javulása;
    • az anyagcsere stimulálása;
    • a nyirokkeringés javulása;
    • a feszült, merev izmok ellazulása;
    • a gyulladások enyhülése.


Ezek eredményeképpen a cellulit kezelésénél jelentős javulás érhető el.