A porckorongok a gerinc csigolyái között elhelyezkedő, lengéscsillapító, a gerinc elaszticitását biztosító egységek. Állományuk egy egy külső, erős rostos gyűrűből (anulus fibrosus) és egy belső, kocsonyás magból (nucleus pulposus) épül fel. Életünk kezdeti szakaszában a porckorongok tápanyagellátása vérerek útján történik, amelyek azonban a későbbiekben bezáródnak. Ezután a tápanyagellátás lassan, sejtről sejtre megy végbe a porckorongokra ható erők segítsége által. A porckorongok közeli szomszédságában lévő struktúrák, mint a csigolyák, a gerincből kilépő idegek teszik lehetővé, hogy a porckorongok bizonyos elváltozások ezen területek működésére is könnyedén kihatással legyenek.
A mindennapi mozgások, terhelések alatt a porckorong veszít nedvességtartalmából. Érdekességként megfigyelhető hogy estére a testmagasságunk akár 1-2 cm-rel is kevesebb lehet mint reggel. Az éjszaka, a pihenés folyamán a porckorong állománya újra ‘feltöltődik’ folyadékkal.
Ha a porckorong az éjszaka folyamán a napi terheléstől regenerálódik, nagysága megnő. Az évek során ez a regenerációs képesség egyre csökken. Az élet előrehaladtával az ‘elhasználódás’ folyamatával kisebb- nagyobb berepedések jelenhetnek meg a porckoron külső gyűrűjén, amik a belső állomány kitüremkedésének kedveznek. Ezeket az elváltozásokat leginkább a porckorong hátsó részén figyelhetjük meg, ami a korábbi vérerek miatti kis hegesedésekre, gyengültebb állományra vezethető vissza. Ez a folyamat kb. a 30. életévtől indul el és fokozódik amennyiben a porckorongot állandóan nagyfokú vagy rossz irányú terhelés éri. Ekkor kedvezőtlen mozdulatok, mint pl. hirtelen csavarodás, hajlás, a porckorong apró sérüléséhez vezetnek, a rostos gyűrű beszakad, lehetőséget biztosítva ezzel a belső állomány kilépésének. A kialakuló tünetek az észrevétlenségtől az elviselhetetlenségig fokozódhatnak.
Amennyiben a külső rostos gyűrű a terhelésekkel szemben nem elég ellenálló, folytonossága megszakadhat és a belső kocsonyás állomány kiboltosulhat a helyéről. Ekkor gerincsérvről beszélünk. A fokozatokat illetően kitüremkedést(protrusio), kiboltosulást (prolapsus), kizáródást (hernia) említhetünk. Attól függően hogy a kiboltosulás milyen környező szövetekre gyakorol nyomást, változnak a tünetek. A nyomás korlátozódhat a csigolyák között kilépő ideggyökre vagy kiterjedhet akár a gerincvelőre is. A folyamat következménye lehet helyi és kisugárzó fájdalom, funkciókiesés, bénulás, érzéketlenség az említett ideg által beidegzett területen.
A gerincsérv előfordulási helye leggyakrabban a nyaki szakaszon a 6-7-es csigolya között, az ágyéki szakaszon pedig a 4-5-ös, valamint az 5-ös ágyéki és az 1-es keresztcsonti csigolya között jellemző (ezeken a területeken a legnagyobb a mozgáskészség és a nyomási terhelés). Az okok különbözőek lehetnek. Általában a hosszirányú terhelés, de nem kevés esetben vibrációs erők (gépkocsivezetés) születési vagy degeneratív csigolyaelváltozások okozzák a porckorong elváltozását. Egy nem megfelelő izomkondíció a gerincsérv kialakulásának lehetőségét emeli.
A nyaki gerinc szakaszán kialakuló gerincsérvek szinte minden életkorban előfordulhatnak. Az idáig vezető okok mint minden gerincsérv esetén degeneratív folyamatok, monoton, helytelen testtartások-túlterhelések (gyakran munkahelyzettel összefüggően) lehetnek. Fájdalmak a kiboltosult porckorongrészlet által okozott nyomás lokalizációjának megfelelően egy -, vagy kétoldalúan a nyak-vállöv területén illetve a karba sugárzóan léphetnek fel. Gyakorta kíséri a tüneteket bizsergés, zsibbadás érzése, valamint fejfájás, szédülés és úgynevezett vegetatív symptomák.
A gerinc középső, háti szakaszán nagyon ritkán fordulnak elő porckorong kiboltosulások és ezek az esetek nagy többségében tünetmentesen zajlanak. Ha mégis provokálnak tüneteket akkor ez a mellkason a bordák lefutásának megfelelően előre sugárzó fájdalom képében jelentkezik.
A gerinc alsó, úgynevezett lumbális szakaszán kialakult gerincsérvek a leggyakrabban előforduló gerincsérvek közé sorolhatóak. A kialakulás helye általában a derék gerincszakaszának 4-5 vagy a derék 5 és keresztcsonti 1-es csigolya között lévő porckorong. A derék kóros irányú túlterhelései, a vibrációs munkahelyi ártalmak, vagy akár egy-egy rossz mozdulat is vezethetnek a tünetek megjelenéséhez. A fő tünet ebben az esetben a helyi derékfájdalom, a farba, lábba kisugárzó fájdalom, melynek pontos helye szintén a kiboltosulás mértékéhez, helyéhez mérten tipikus. Zsibbadás, bizsergés, valamint súlyosabb eseteknél bizonyos izomcsoportok gyengülése, bénulása is bekövetkezhet.

Gerincferdülésen a gerincoszlop oldalirányú görbületét értjük. Az érintett csigolyák mozgékonysága legtöbbször lényegesen lecsökkent, olyannyira hogy a csigolyaoszlop aktív kiegyenesítése már nem lehetséges.
Az oldalirányú görbülethez társul legtöbbször a csigolya elfordulása (torzió) is, aminek következtében a háti szakaszon úgynevezett bordapúp, az ágyéki szakaszon ágyéki púp alakul ki.

Kialakulása:
A kiváltó okok különbözőek lehetnek, (ideg-izom problémák), de a legtöbb esetben a mai napig nem tisztázottak. A konzervatívan (operációs beavatkozás nélkül) kezelhető esetek nagy részét az idiopáthiás (ismeretlen eredetű) esetek teszik ki, amikkel legtöbbször serdülőkorú fiataloknál találkozhatunk.

Típusai:
1. Funkcionális scoliosis:
Ebben az esetben az oldalirányú elhajláshoz nem társul torzió. Az oldalirányú görbület fekve eltűnik, a vizsgáló vagy a beteg által korrigálható. Előrehajolt testhelyzetben bordapúp nem látható.
Az elsődleges funkcionális scoliosis (kideríthető ok nélkül) kezelésének célja a hátizomzat megerősítése. Ez a típusú funkcionális scoliosis általában nem rosszabbodik, valamint nem alakul át strukturális scoliosissá.
A másodlagos funkcionális scoliosis (konkrét okhoz köthető) az egyik alsó végtag valódi vagy látszólagos rövidülése következtében jön létre. A rövidebb oldali medencefél lentebb kerül és a ferde medenceállás kompenzálásaként alakul ki a rövidült oldal felé konvex ágyéki scoliosis. A végtaghosszkülönbség korrekciójával /sarokemeléssel/ a scoliosis korrigálható.

2. Strukturális scoliosis:
a) Ismeretlen eredetű – idiopáthiás scoliosis
infantilis típus 0-3 éves korig
juvenilis típus 3-10 éves korig
adolescens típus 10 éves kor felett

b) Ismert eredetű
congenitális (veleszületett)
neuromusculáris (ideg- izomrendszert érintő betegségek)
rendszerbetegségekhez társuló

Az ülőideg gyulladását értjük ezalatt. Ez kialakulhat pl. izületi blokk, vagy porckorongsérv okozta irritációból, egyéb gyulladásos probléma szövődményeként, de nagyon sok esetben – és erre kevesen gondolnak – a körteképű izom (m. piriformis) folyamatos feszülése (spazmusa) végett is. Főleg, ha az ülőideg az izom rostjai között fut keresztül, vagy az izmot körülfogja az ideg megosztott szálai. Ennek az izomnak a feszültsége már csak szinte a végső stádium előtt érezhető, mikor is folyamatosan fáj az illető feneke, és a comb hátulsó része. A gyulladáscsökkentők nem változtatnak a helyzeten, az izom lazítása nélkül.

Az arthrosisos ízületben az ízfelszín elfajulása (necrosis), a porcréteg elvékonyodása, a izületi belhártya (synovium) gyulladása és túlburjánzása (hipertrófiája), a csontperemek hipertrófiája (osteophytaképződés) jelentkezik. Ezen elváltozások az ízület minden alkotórészét érintik, és ezáltal megbontják az ízület anatómiai-biomechanikai egységét, ami az elváltozások fokozódásához vezet. Kezdetben lehetséges a kompenzáció, de később, a folyamat előrehaladásával a tünetek (fájdalom, mozgás beszűkülés) is jelentkeznek.

Tartáshibákról beszélünk, ha a gerinc természetes görbületei megváltoznak. Az ehhez vezető okok különbözőek lehetnek. A tünetek általában a testtartásért felelős izmok közötti egyensúly megbomlására vezethetők vissza.
Serdülőkorban például a gyors, hirtelen növekedést az izomzat nem tudja követni, ami miatt hanyag tartás, lapos, vagy túl domború hát, gerincferdülés alakulhat ki.
Tartáshibák fejlődhetnek ki a gerincet érő egyenetlen terhelés következtében is. Ülű munkát végző embereknél például tipikus a váll előreesése, a nyak, fej előrehelyezettsége. Ez a mindennapos, több órás statikus terhelés bizonyos idő után következményekkel jár, fájdalmakat okoz. A nyak, váll, és hátizomzat nem tolerálja tovább a túlterhelést és izomgörcs, fájdalom, myogelosisos csomók alakulhatnak ki az izmokban.

A tartáshibák formái:
Gyermekkorban a csigolyák a növekedés ideje alatt nagyon érzékenyen reagálnak az egyoldalú terhelésekre. Például az iskolatáska egyoldalú hordása növekedési zavarokhoz vezethet, a nyomás oldalán a csigolyatest idő előtt elcsontosodik, a másik oldalon tovább növekszik. Ez a folyamat a csigolyaoszlop ferdüléséhez vezethet (scoliosis).
Túl domború hát esetén a csigolyák görbülete hátrafelé megnövekedett. A kialakulás okai különbözőek lehetnek. Többször születési formális elváltozások, fejlődési rendellenesség, más betegségek (Scheuermann kór, Bechterew kór, Osteoporosis) állnak a háttérben.
Az ágyéki ív nagyfokú homorulata (hiperlordosis) általában izomerő-megbomlás következménye. A törzset nem csak a hátizmok, hanem előről a hasizmok is támasztják. Amennyiben ezek az izmok gyengék, vagy túlsúly, terhesség miatt túlterheltek, a has előreesik, az ágyéki csigolyák és a keresztcsont pedig szintén ebbe az irányba tolódik. A megváltozott statika következtében a testsúly okozta terhelés egyenetlenül éri a csigolyákat, ami fájdalmakhoz, idő előtti kopáshoz vezet. Ezek megelőzésére és a tartás, a terhelés helyes visszaállítására izomerősítéssel egy saját, ún. “izomfűzőt” alakítunk ki a törzs körül, ami képes a terhelés nagy részének átvételére, megelőzve, megakadályozva ezzel a fájdalom és a kopás kialalkulását.

A hanyag tartást el kell különíteni egy megjelenésében hasonló, de röntgenfelvételeken is jól látható csigolya szerkezeti elváltozással járó kórképtől, az úgynevezett Scheuermann-féle betegségtől. A kórkép lényege a csigolyatest zárólemezének csontosodási zavara. A csigolyatest elülső része laposabbá válik (ún. ékcsigolya), a zárólemez (feltörezedés) és a porckorong elváltozásai következtében kis csomócskák (Schmorl csomók) láthatóak a röntgenképen.
A deformitás elsősorban a háti szakaszra lokalizálódik, de előfordul a háti és ágyéki szakasz átmenetében is, valamint a felső ágyéki csigolyák magasságában.
A betegség általában 10-16 éves kor között fordul elő, ritkán 10 éves kor alatt is észleljük. Fiúknál-lányoknál kb. azonos számban fordul elő, magas növésű fiatalokon a gyakoribb. A betegség kóroktanában több teóriát ismerünk, mint pl. az érelmeszesedés, az A-vitamin hiány, és az izom-diszballanszt is.
Minél fiatalabb korban jelentkeznek a tünetek, annál kedvezőtlenebb a prognózis. Különösen a serdülőkor a veszélyeztetett, hisz ilyenkor a gyors ütemű hossznövekedés, az endokrin áthangolás és a megnövekedett igénybevétel miatt a panaszok folyton súlyosbodnak és az elváltozás progrediál. A betegség lefolyásában 3 stádiumot különböztetünk meg:

I. stádium:
8 éves kor körül kezdődik, hanyag tartással, a háti görbület fokozódásával, esetleg panaszok nélkül. Ép viszonyok között a gyermek a háti gerincét homorítani tudja, M. Scheuermannál a görbület alig, vagy nem csökken.
II.stádium:
12-18 év között rendszerint több csigolya vesz részt a folyamatban, gyakran alakul ki háti kyphosis. A beteget általában II. stádiumban a görbületnek megfelelően nyomási és ütögetési érzékenység viszi orvoshoz, fokozott fáradékonyság áll fenn, mely főként huzamos ülés, de hosszabb állás, járás után is fokozódik. A II. szakasz a növekedés utolsó éveire esik, amikor a szervezet a fokozott igénybevételnek van kitéve. Ha ezt az időszakot a beteg különösebb panasz nélkül átvészeli, a prognózis kedvezőnek tekinthető.

A betegség jóindulatú, az életet nem veszélyezteti, de következményei az egyén teljesítőképességét lényegesen csökkentik.

Az I. szakaszban a kimozgatás mellett rendszeres gyógytorna javasolt, háti-és hasizomgyakorlatokat végezzen a gyermek.
A II. szakaszban a fájdalom megszüntetésére, az izomzat fellazítására, izületi blokkok feloldására (a csigolyatestek tehermentesítésére) kell törekedni.
Ismételt családi előfordulás, kifejezett deformitás esetén, valamint nagyfokú romlás esetén fűzőt viseltetnünk. Olyan fűző szükséges, amely a gerincet nyújtva tartja, de a légzést nem akadályozza. A fűzőviselés az izmok működőképességét csökkenti, ezért fontos a hát izomerősítő gyakorlatok rendszeres végzése. Többen hónapokon keresztül napi 20-30000 E A-vitamin adagolását javasolják.

Kialakulása:
A reumatológiai kórképekhez sorolandó krónikus gyulladás elsősorban a férfiak betegsége.
Bechterew kór kialakulása több okra vezethető vissza. Genetikai háttér, tekintve az erőteljes családi halmozódást, igen jelentős mértékű, a családon belüli öröklés valószínűsége 72%, azonban a betegség kialakulásában a genetikai meghatározottságon túl számos egyéb tényező is szerepet játszik. A szervezetet ért traumák után, vizeleti-és emésztőcsatornabeli fertőzések után hideg hatására, vagy tartós hidegnek és nedvességnek kitéve a szervezetet, munkahelyi ártalomként nagyobb a gyulladás kialakulásának veszélye.

Tünetei:
A Bechterew-kór 19-20 éves korig csupán lappang a szervezetben, s később is csak igen lassan bontakozik ki. A tünetek nagy részéért a kötőszövet fokozott csontosodási hajlama okolható, mely az érintett ízületek közül elsőként a gerincben és a mellkasban okoz panaszokat. A gerinc kisízületei és szalagjai sorra begyulladnak s ez jelentős fájdalommal jár. A csigolyák között gyakran csontos hidak alakulnak ki. A gerincben létrejövő mozgások lassan beszűkülnek, s végül hosszú évek alatt merev, úgynevezett „bambusznád gerinc” alakul ki.
A gerincen megjelenő merevség idővel átterjed a mellkasra is. Az itt tapasztalható szorító fájdalom miatt a beteg képtelen jóleső, mély lélegzetet venni, légzési paraméterei romlanak.
A mozgások beszűkülése később a törzshöz közeli nagyízületekben (csípő, térd, váll) is jelentkezik, ami a beteg járását jelentős mértékben megnehezítheti.
A szalagok általános gyulladása és meszesedése csontokkal való kapcsolódásaiknál különösen intenzív. Ennek eredményeként a csigolyákkal való kapcsolódás mentén a már említett „csonthidak” a sarokcsonton és az ülőgumón pedig erőteljes nyomásérzékenység tapasztalható.
A tüneteket magyarázó másik fontos momentum a kereszt-és medencecsont közötti ízület gyulladása. Az ízületben létrejövő gyulladás miatt folyadék szaporodik fel, az ízület feszülni kezd, szalagjai túlnyúlnak, gyakran instabilitást okozva ezzel. A túlfeszített állapot jellemzően hajnaltájban jelentkező fájdalomhoz vezet. Értelemszerűen a beteg fájdalmát csökkenteni szeretné s gyorsan megtalálja azt a kényszerhelyzetet, melyben ez megszüntethető. Deréktáji gerincívét elsímítja, a nyaki és háti gerincszakasz ívét viszont fokozza. Vállait előreejti, hasát előre tolja, csípőjét és térdét rogyasztva tartja. Ez a torz helyzet testének egész kifinomult statikai rendszerét megbontja. Terhelődnek az ízületek, egyes izmok zsugorodnak, mások megnyúlnak, s ez az állapot a beteg mozgásában, járásában is problémákat okoz. A Bechterew kórban szenvedő beteg előrehajló gerince miatt nem tud egyenesen előre nézni, látótávolsága egyre csökken. Járása lendület nélküli, apró léptű lesz, amit karjainak erőteljes lendítésével kompenzál.

Terápiás lehetőségek:
A betegek nem szorulnak állandó gyógyszerszedésre. A testükben uralkodó gyulladást esetenként nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentőkkel kezelik. A sebészi terápia csupán az egyes részproblémák megoldásában nyújthat segítséget (pl.: csípőprotézis).
A Bechterew-kór kezelése tehát szinte kizárólag fizioterápiás feladat. A passzív terápiák mint a masszázs, manuálterápia, passzív mozgatás, szöveti mobilizálás mellett az aktív gyógytorna nagyon fontos. A gyógytorna szakterületei közül a Schroth terápiával hatékony kezelést tudunk biztosítani. Célunk a deformitások lehetőség szerinti megelőzése, kialakulásuk lassítása, a beteg általános terhelhetőségének növelése, ezzel közérzetének javítása, továbbá a betegség teljes kifejlődése esetén a parakoordináció (a megmaradt mozgásokat használó alkalmazkodás) kialakítása, s ezzel az életminőség javítása.
A gyógytornászként életmódbeli tanácsokkal a Bechterew kórban szenvedő beteg mindennapjaiban is igyekszünk hathatós segítséget nyújtani.
Amennyiben a beteg tartózkodik a hideg, nyirkos levegőn való hosszú sétáktól, a gyulladás kialakulásának esélye csökkentheti. A kemény felületen való hátonfekvés derékpárnával, továbbá magasított sarkú cipő viselése a tartás javításához fontos. A napi fél óra gyógytorna, vagy rendszeres sport (főleg röplabda, tollaslabda, úszás) mind a mozgató-mind a légző rendszert edzi, emellett fontos a az ergonómikus bútorok használata a mindennapi élet megkönnyítése érdekében.

A dinamikus ko-kontrakciós tréning során zárt láncú gyakorlatok dinamikus alkalmazásával egy összehangolt, erőteljes izomműködést hozunk létre hosszú mozgáspályán. A zárt lánc révén fellépő ko-kontrakciós izomműködés és a hosszú mozgáspályán aktiválódó proprioceptív ingereknek köszönhetően a pácienst egy összehangolt, folyamatos és finoman koordinált mozgásra késztetjük.
A járás és más funkcionális mozgások fő komponense egy kiszámítható, ám de hosszú mozgáspályán létrejövő egyenletes elmozdulás, és egy olyan változó, ami a környezet kiszámíthatatlanságából ered. A dinamikus ko-kontrakciós tréning alkalmazásával az egyenletes, előre kiszámítható mozgás neuromusculáris (ideg-izom egység) komponenseinek fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt, míg a kiszámíthatatlan külső tényezőkre a hagyományos proprioceptív tréninggel készíthetjük fel a pácienseket. A kettő együttes alkalmazásával elérhetjük a harmonikus és effektív funkció kialakulását.
A propriocepció, vagyis az ízületi helyzetérzés fontos szerepet játszik az ízület dinamikus stabilitásában, az ízület védelmében.

Az izmok és ízületek (gerinc kisízületei is) túl merevek, kötöttek (hipomobil)
Izmok és ízületek túl mozgékonyak, túl lazák (hipermobil)
A manuálterápiás fogásokkal a mozgáskorlátozottságot okozó elváltozásokat kezeljük, mint például az ízületi blokkok, izomfeszülések.A manuális terápia legfontosabb fogalma az úgynevezett izületi blokk, ami azt jelenti, hogy egy ízület mozgása egy vagy akár több irányba is korlátozottá válhat. Egy idő után a beteg reflexszerűen is kíméli a fájdalmas testrészt, vagy ízület mozgatását.
Az ízületi túlmozgásokat, elsősorban nem manuálterápiás fogásokkal kezeljük, hanem az ízülethez tartozó izomzat, speciális tornával való, erősítésével.
Az ízületi túlmozgások (hipermobilitás) a szomszédos ízület(ek) mozgás- beszűkülésének, ízületi blokkjának “mellékhatásai”, mivel ha egy ízület nem mozog kielégítően, akkor a mellette levő ízületek túlterhelődnek, adott esetben, a normálisnál fokozottabban mozognak, azaz túlmozognak.

A vizsgálatok során kiderül, hogy vannak-e olyan eltérések a gerincben, melyek gátolhatják a kilépő idegpályák működését. Ezeket az eltéréseket SZUBLUXÁCIÓ-nak hívják. Ez a szó magában foglalja a következőket:
1. elmozdul a csigolya normális pozíciójából,
2. izületi blokk keletkezik,
3. az elmozdult csigolya irritál egy kilépő ideggyököt.
Ha ez a három tényező fennáll, akkor beszélünk ténylegesen szubluxációról.

Lényege, hogy az érintett izületeket mozgás közben olyan erőhatás éri, ami leblokkolja a mozgásukat, így nem tudnak visszatérni alaphelyzetükbe. Ezáltal erős izületi-izom-szalagfeszültség keletkezik, ami jelentős mozgáskorlátozottsággal jár. Kezelése egyszerű: izomlazítás után, a megakadt izületet kimozgatjuk hibás helyzetéből, ezáltal visszaáll a teljes mozgástartomány.

Nyakfájdalom, hátfájdalom, derékfájdalom(lumbágó)
Idegzsába, isiász szindróma
Csípőfájdalom, izületi kopás
Vállfájdalom, beszűkült izületi mozgás, rotátor köpeny sérülés
Végtagfájdalmak, térdszalag sérülés, baker ciszta, porcleválás
Golf-teniszkönyök
Izom eredetű mozgáskorlátozottság
Nyáktömlő gyulladás(bursitis)
Kisizületi fájdalmak
Kezdődő gerincsérv, porckorongsérv
Fejfájás (mozgásszervi eredet), szédülés, fülzúgás

Az első alkalommal egy orvosi vizithez hasonlóan a panaszai, problémái elmondását és azokat érintő kikérdezést követően egy fizikális vizsgálat történik, mely során gerincének, izületeinek, izmainak mozgását, állapotát mérjük fel. A talált elváltozásokat összevetjük a gerincéről korábban esetleg készült röntgen, CT (Computer Tomograph), MR (Mágneses Rezonancia) felvételekkel. A diagnózis megalkotását követően, amennyiben problémája manuálterápiával kezelhető, megkezdődik a terápia.
A kezelések során különböző technikákat, fogásokat alkalmazunk, melyek segítségével az ízületek visszafordítható mozgáskorlátozottságát (blokkját) csökkentjük, vagy megszüntetjük, hogy az ízület visszanyerje funkcióját. Ezek nyújtási, kimozgatási (mobilizációs) , fogások. A technikák kivitelezésekor időnként hallani egy roppanást, mely (de nem minden esetben) az ízület helyre kerülését kíséri.
A kezelés végén otthon rendszeresen végzendő, szükség szerinti, izomnyújtási és izomerősítő gyakorlatot mutatok, melyek segítenek a normális izomegyensúly kialakításában, és az élt ízületi funkciójavulás megtartásában, stabilizálásában. Ezen felül a mindennapi életben hasznos, olyan tanácsokkal látom el, melyek elősegítik állapotának javulásában, illetve a ez elért eredmények megőrzésében.

Az első kezelési alkalommal történik egy teljes mozgásszervi állapot felmérés és ezt követi a kezelés, majd az egyénre szabott erősítő torna. Ez 50 percet vesz igénybe. A további vizitek 30 percesek, melyek tartalmazzák a manuálterápiás kezelést és az otthon végzendő torna bemutatását.

Amennyiben készült valamilyen képalkotó felvétel (RTG, MRI, CT), annak leírását szívesen látnánk. Kérjük, hogy az orvosi véleményt, esetleg zárójelentést hozza magával. Ezen kívül kérjük, hogy hozzon magával olyan ruhát, amiben mozogni tud (tréning, póló). Átöltözési és mosakodási lehetőséget biztosítunk.

Ez nagy mértékben függ attól, hogy Ön milyen egészségi állapotban keres fel minket. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a pácienseink többségénél 15-20 éve fennállnak az kisizületi blokkok, asszimetriák , felborult izomegyensúlyok mire eljutnak hozzánk. Ilyenkor azt javasoljuk, hogy heti 1-2 alkalommal végezzük a manuálterápiát, kombinálva a tornával.Ezek után – igény szerint – heti, havi kontrollt biztosítunk, melyek során ellenőrizzük az elért eredményeket, és közösen fejlesztjük, nehezítjük a gyakorlatokat.

A manuálterápia során alkalmazott technikák sokszor nem kellemesek, de nem fájdalmasak. Miért nem kellemesek? Mert rossz pozícióban rögzült, ízületeket, csigolyákat kell a helyükre mozgatni és megrövidült, görcsös izmokat kell nyújtani, ezek pedig nem várható, hogy kompromisszum nélkül menjenek. Ha a panaszokat okozó szövetek gyulladtak, nagyon merevek, akkor a kezelés kellemetlennek tűnhet. A kezelést követően átmenetileg 1-3 napig lehetnek kellemetlen utóérzetek, mivel a blokkolt ízületek kimozdítást követően elnyert új állapotukat a szervezetnek meg kell szoknia. A kezdeti panaszok, fájdalmak már az első kezelést után is enyhülnek. A kezelés alatti esetleg fellépő kellemetlen érzés a betegek szerint utólag megéri szembe állítva a kezelés előtti gyötrő fájdalmaikkal.

A technikák helyes alkalmazásával, szem előtt tartva azon állapotokat, amelyek esetében a manuálterápia ellenjavallt, nem árthat Önnek. A manuálterápiát csak orvosi, illetve gyógytornász végzettséggel lehet a hatályos jogszabályok szerint Magyarországon végezni, egy speciális 2 éves kurzus (Semmelweis Egyetem által akkrediált) elvégzése után, ÁNTSZ engedéllyel. Gerincmanipulációt csak orvos végezhet a jogszabályok értelmében. Az Ön biztonsága érdekében rendkívül fontos, hogy csak hozzáértő szakember nyúljon a gerincéhez.

Erre több elmélet van, de biztosan nem tudjuk. A gerinc csigolyának nevezett csontokból, a csigolyák közti rugalmas porckorongokból, a csigolyákat összekötő szalagrendszerekből és a csigolyák közti kisízületekből áll. A kisízületekben ízületi folyadék van. Ez a folyadék biztosítja az ízületi felszínek egymáson való szabad mozgását. Az ízületeket tok öleli körül és tartja helyben az “olajozó” folyadékot. Bizonyos elképzelés szerint, amikor a manuálterapeuta csigolyák közti kisízület felszíneket eltávolítja egymástól egy gyors, impulzusszerű mozdulattal, hogy azok a helyes pozícióban kerüljenek ismét egymásra, akkor az ízületi folyadékban tartalmazott széndioxid buborékok szétpukkannak és a széndioxid molekulák visszaoldódnak az ízületi folyadékba. A buborékok pukkanása adja a roppanó hangot. A buborékok pukkanásával csökken a feszültség az ízületben. Más elmélet szerint, mivel az ízületi résben nincs levegő, csak a folyadék, ezért az ízületi felszínek apró mértékű eltávolítása során az ízületen belüli “vákuum” miatt az ízületi tok mozgása okozza a roppanó hangot.

A narancsbőr tulajdonképpen felfúvódott zsírsejtek kitüremkedése a bőr alatt. A zsírsejtek anyagcsere végtermékekkel, salakanyagokkal vannak tele, melyek nem képesek kiürülni a szervezetből. A kiürülésük a nyirokrendszeren keresztül kellene, hogy megtörténjen, de sokszor ez nem következik be. Tudnunk kell, hogy a nyirokrendszernek nincsen saját “pumpája”, olyan, mint a vérkeringésben a szív, hanem az izompumpa kell, hogy legyen a mozgató. Az izompumpa akkor tudja a felesleges anyagokat a nyirokérbe nyomni, ha a környező kötőszövetek feszesek, és megfelelő ellentartást biztosítanak. A kötőszövet azonban nagyon sokaknál gyenge, így az izompumpa nem működik kielégítően, fellép a nyirokpangás, salakanyag felhalmozódás, és kialakul a narancsbőr. (steppelt paplan hatású, narancshéj- ill. karfiolszerű) A terület vérellátása gyengébb, ezért hűvösebb is a bőr ezeken a területeken. A vérellátást fokozni kell és a gyenge kötőszövet miatt ellustult nyirokrendszeri működését kell serkenteni. A pangó nyirkot a nyiroktörzsekbe kell juttatni, elősegíteni, hogy a salakanyagok kiürülhessek. Az irhában és a bőraljában alakul ki. Felnőtt korban a zsírsejtek között felhalmozódó méreganyagok becsomósodnak, betokosodnak.
A nyirokfolyadék lúgos kémhatású plazmafehérjét és zsírt tartalmazó, szalmasárga áttetsző folyadék, melyet mindannyian láttunk már, amikor vízhólyag keletkezett bőrünkön. Áramlási sebessége a szervezetben percenként átlagosan 3 cm. Nyirokmasszázzsal az áramlás többszörösére növelhető, ezzel megnő a méreganyagok felszabadulása és kiürítése a szervezetből, mobilizálódnak a zsírdepók és csökken a cellulit is.

Oka lehet:
rossz anyagcsere (lokális is lehet)
örökletes hajlam
hormonális problémák (ösztrogén zavar)
fogamzásgátlók (fiatal lányok bőrproblémáira is felírhatja az orvos)
mozgáshiány (keringés, anyagcsere lelassul, így nem távoznak a méreganyagok)
helytelen táplálkozás
kevés folyadékbevitel

Mikor nem ajánlott:
Akut gyulladásos folyamatoknál, mert ilyenkor a helyi gócból a kórokozók az egész szervezetre átterjedhetnek.
Pajzsmirigy működési zavaroknál; nyaki nyirokdrenázs során a rosszul működő pajzsmirigyszövetből hirtelen nagy mennyiségű hormon kerülhet a vérbe.
Trombózisgyanús területeken – a kialakult vérrögből kis darabok szakadhatnak le, és tovasodródva, például tüdőembóliát okozhatnak.
Daganatosan elfajult szövetek közelében, főleg, ha azt műtéttel még nem távolították el. A masszázs hatására leszakadó és a vérkeringéssel távoli régiókba jutó daganatsejtek áttétek kialakulását segíthetik elő.
Szívelégtelenséghez társuló ödémáknál – nyirokdrenázs során ugyanis a vérkeringésbe kerülő szövetnedv fokozza a szív térfogatterhelését, és fennáll a tüdőödéma keletkezésének veszélye.